Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Kétfogásos médiafogyasztás Erdélyben, avagy: eszi/nem eszi? Gáspárik Attila, www.prherald.hu, 2006. június 10. A magyarországi tévék határon túli megjelenésének „lovagkora” lejárt. Eljött az ideje a közvélemény folyamatos figyelésének, és annak, hogy figyelembe vegyék, mennyire vannak megelégedve a mûsorokkal a nézõk. Mottó: „…vazeg, azért mégis csak jó, hogy volt ez a Trianon! - Mér? - Mert dollárban kapjuk a napidíjat. Ha nem lett volna, akkor most szívhatnánk itt forintért.” (Részlet két, közszolgálatnál dolgozó tévés párbeszédébõl, 2001-ben.) A romániai magyar médiakínálat mozgásban van. Átnézve az elmúlt idõszakban készült, médiafogyasztással kapcsolatos tanulmányokat, megállapíthatjuk, hogy már azóta is sokat változott a kínálat. Az elmúlt egy évben egész napos magyar nyelvû rádióadás kezdte meg mûködését Szatmárnémetiben, Nagyváradon. Az MTV 1 a napokban jelentette be terjeszkedési szándékát Romániában. Nagyjából a nyolcvanas évek elején jelentek meg Magyarországon azok a „figyelmességek”, amelyek a határon túli magyarok-ról vagy -ért szóltak. Például szilveszterkor a Magyar Rádióban hangzik el elõször, hogy „Boldog Új Évet minden, határon inneni és határon túli hallgatónak”. Nemsokára a televízió is köszönti a határon túli nézõket. Ekkoriban a magyar televízió Romániában a határtól kb. 50 kilométerre volt fogható, a Kossuth Rádió középhullámon, viszonylag jó körülmények között, egész Erdély területén. A nyolcvanas évek közepén megjelennek az elsõ mûsorok, amelyek már tartalomban is érintik a határon túli magyarokat. A rádióban a Vasárnapi Újság, a híres Bodor Pál-jegyzetekkel, késõbb Sütõ András, Tõkés László leveleivel. A televízióban ekkoriban a Panoráma az a mûsor, amelyik a határon túli kérdésekkel foglalkozik, elsõsorban Erdéllyel és ezen belül Tõkés Lászlóval. Ezek a mûsorok elsõsorban a romániai magyarok nacionalista diktatúrában való szenvedéseit mutatták be. Ennyi év távlatából úgy tûnik, hogy ezek a mûsorok egyoldalúan ábrázolták a helyzetet, mintha a Ceauºescu-féle önkény csupán a magyarokat érintette volna Romániában. Ekkoriban számos székelyföldi család egy-egy nagyobb médiaesemény – olimpia, labdarúgó világbajnokság – köré rendezi szabadságát. Szilveszter alkalmával a határ menti településekre vándorolnak, magyar tévét nézni. Szociológiailag nagy a különbség azon fiatalok között, akik a határ mentén, illetve belsõ Erdélyben nevelkednek. Más az informáltságuk, élményanyaguk, szóhasználatuk. Talán ez is az oka a szegmentált barátkozásoknak a különbözõ egyetemi központokban. A videók megjelenésével elindul a kazettavándorlás. A határ mentén rögzített mûsorok eljutnak a Székelyföldre, ahol csoportos, családi vetítéseken jutnak el a nézõkhöz. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ekkoriban a magyar tévé mûsorai Romániában teljesen mást jelentettek, mint manapság. Az erdélyiek sóvárogva nézik azt a szólásszabadságot és demokráciát, amelyet a magyar televízió sugároz. Az 1990-es politikai változások után újraindulnak a területi rádiók magyar nyelvû mûsorai és a bukaresti tévé magyar nyelvû adása, amelyeket 1985-ben tiltott be a kommunista hatalom. Megkezdõdik a kábeltévérendszerek kiépítése. Nagy lendülettel indulnak a helyi tévéstúdiók mûsorai. A lelkesedés legyõz minden szakmai és gazdasági akadályt. Már-már úgy néz ki, hogy fõnixmadárként a hamuból feltámad egy romániai magyar médiavilág. Csakhogy közbejön 1992-ben a román médiatörvény, valamint a Duna televízió megjelenése. Bármennyire furcsán és megdöbbentõen hangzik, a Duna televízió megjelenése visszavetette a televíziózás fejlõdését Erdélyben. Elsõsorban anyagi kérdésekrõl van szó és az egyeztetés hiányáról. A kevés szakképzettnek tekinthetõ romániai tévés a jobb kereseti lehetõség következtében átnyergelt az új csatornához. Voltak, nem is kevesen, akik megtartva állásukat a romániai magyar médiában, tudósítóként is dolgoztak a Dunánál. Megjelentek azok a mûsorok, amelyeket kétszer lehetett látni. Egyszer egy erdélyi stúdió felvételeként, majd jobb minõségben megvágva, a Duna mûsoraként. Jellemzõ példa a marosvásárhelyi Maros tévé esete, amelyik földi sugárzású csatornaként indult, segélyekbõl szerelték fel. Mindennap sugároz beszélgetéseket, vitákat. A nézõk a kezdetleges technika ellenére nagy figyelemmel követik a mûsorokat. Egy idõ után az ott dolgozók a megnövekedett magyarországi megrendelések következtében nem bírják az iramot, és lemondanak a helyi mûsorsugárzásról, a frekvenciát visszaszolgáltatják a hatóságoknak. A stúdió a továbbiakban 100%-ban a magyar közszolgálati csatornák kiszolgálásával keresi a romániai bérekhez viszonyítva nem csekély kenyerét. A Duna elõretörésében nagy szerepet játszik még az évtizedes elzártságból táplálkozó rácsodálkozás. A helyzetet tovább fokozta az MTV megjelenése. A kilencvenes évek közepén markánsan megjelenik a Magyar Televízió is az 1992–1993-ban megindított határon túli mûsoraival. Ennek következtében azok a tudósítók, akik két csatornát szolgáltak ki, felvették a listájukra a harmadikat is. A riportalanyok egy kamerába, egy mikrofonba, három különbözõ mikrofonszivacsba mondják el ugyanazt, három különbözõ csatornának. Egy másik példa az igényességre: a bukaresti közszolgálati rádió egyik munkatársa egyszerre tudósítja a Kossuth Rádiót, a Duna televíziót és a Magyar Hírlapot, ugyanazzal az anyaggal. Mi több, anélkül hogy a beszámoló helyszínén járt volna. Információit a román lapokból ollózta össze. Négy hírcsatornán egy üzenet (és Internet és mobiltelefon akkor még nem létezett). Hogy egyszerûsítsük a képet, egy tudósító vagy egy csapat többnyire a román közszolgálati televízió felszerelésével és költségvetésével tudósította a magyar közszolgálati televízió két csatornáját. Közös a két csatornában, hogy egyik sem versenyvizsgával, szakmai szempontok alapján kereste a munkatársakat. Ekkor alakul ki a médiában a „szegény, de tisztességes, elnyomott, hagyományõrzõ, vallásos, feltétlenül hiányos fogsorú, tábortûznél danoló erdélyi” képe. Erre, illetve csak erre vevõ a két csatorna, és ennek az elvárásnak a tudósítók is nagyon meg akartak felelni. Ekkoriban a kábelszolgáltatók pénzre váltják az úgynevezett kazettautaztatást. A határ mentén rögzített magyarországi kereskedelmi mûsorokat pénzért, külön csatornán értékesítik, mindenféle szerzõi jog tiszteletben tartása nélkül. A mûsoroknak nagy a hatása – Székelyföldre egymás után érkeznek a tévésztárok. A megnövekedett konkurencia következtében a Duna is lép, és nem a szórakoztatás felé. Nem elégszik már meg a telefonos tudósítókkal, valamint az autósfutár küldte nyersanyagokkal: stúdiókat telepít Erdélybe. Következik az Illyés Alapítvány – sokak által vitatott – határon túli stúdió-felszerelési programja. Az Erdélybe telepített Duna-stúdiók elkerülték a többségében magyarok lakta megyék központjait, Sepsiszentgyörgyöt, illetve Csíkszeredát. Sok vihart kavartak a székelyudvarhelyi tévéstúdió épületének megvásárlása körüli botrányok. Az szinte senkinek nem tûnt fel, hogy Székelyudvarhelyen a stúdió a helyi polgármester vezette alapítvány kezébe került, aminek a hatása meg is volt a helyhatósági választási kampányban, illetve az idén, 2005-ben, amikor a helyi polgármesteri hivatal dolgozói sztrájkba léptek. Naiv elképzelés volt az eset érdembeni tárgyalására várni a Duna televízió részérõl. Még lehetne sorolni a példákat a különbözõ politikai, valamit gazdasági érdekszövetségek és a magyarországi közszolgálati média összefonódásáról Erdély területén és máshol is. Mindent összevéve, a határon túlra telepített stúdióknak nem szántak hatalom-ellenõrzõ szerepet. Többször is olyanok tudósítanak a határon túlról, akik politikai vagy önkormányzati funkcióban vagy politikusokkal szoros gazdasági kapcsolatban vannak. A Duna televízió kérésünkre elmondta, hogy a jelenlegi vezetés a munkatársak zömét örökölte, az újakat pedig „a szakértelem és a rendelkezésükre álló, megfelelõen korszerû technika alapján választják ki, más tényezõ nem játszik szerepet”. Mára a „hármas könyvelés” nagyjából eltûnt, maradt egyeseknél a közszolgálati alapállás és a munkaidõ utáni „bedolgozásos kenyérkereset”. Ha igazságosak akarunk lenni, számításba kell vennünk, hogy a romániai bérek, fizetések jóval alatta maradnak a magyarországiakénak. Tájainkon évek óta harcban áll az újságírói etika az anyagi érvényesüléssel. Jelenleg ez utóbbi áll valamivel jobban. De ugorjunk vissza egy kicsit még az idõben. A kilencvenes évek eleji hivatali akadékoskodás után a Duna televízió létjogosultságot kapott a kábeltévés rendszerekben mindenhol, ahol magyarok laknak. Miközben a nagyobb lefedettség érdekében egyéni vevõket ajándékozott a kábeles szolgáltatásban történõ megjelenésért, a Duna televízió valójában keveset tett. A romániai magyar közéleti szereplõk jóvoltából a Duna televízió ma mégis a legnagyobb penetrációval rendelkezõ magyar tévécsatorna Romániában, második helyen a magyar televízió kettes csatornája található. Nem beszélhetünk tehát alapos, pontos képrõl a magyarországi csatornák elterjedésével kapcsolatban. Jelenleg a többségében magyarok lakta területeken fogható a már említett két csatornán kívül az MTV1, az ATV, a Hír TV, a Hálózat, az RTL Klub, a TV2, a Minimax, a Budapest TV, a Cool TV és a F+. A pár évvel ezelõtt monopolhelyzetben lévõ Duna és M2 tehát ma már csak két választható csatorna a sok közül. Az említett csatornák, a Hír TV-t leszámítva ingyenesen foghatók. A csatornák közül a Dunának és az M2-nek van határon túliakat megcélzó mûsora. Ezek sok esetben úgynevezett ikonikus mûsorok, vagyis kimondottan határon túli magyaroknak szólnak. Ha árnyaljuk a képet, akkor külön kell vennünk a Duna televíziót és a MTV-t. A Duna televízió határon túli mûsorszerkesztési elvei minden tévéelnökcserénél változtak. Évekkel ezelõtt sokszor a megrendelt riportok, interjúk „kicsengését” is megrendelték a budapesti szerkesztõk. Ez különösen kirívó volt a magyarigazolvány bevezetése idején. A magyarigazolványról a Duna tévében soha egyetlen negatív hír sem hangzott el, ennek ellenére a lakosságnak még a fele sem váltotta ki. A jelenlegi menedzsment nem szándékszik különbséget tenni a határon túliak és a Magyarországon élõk között. A televízió szóvivõje elmondta, hogy a Duna nemzeti adó, és nem tesz különbséget belmagyar és külmagyar között. Jelenleg több olyan mûsor is szerepel, amelyek egységesen kezelnek minden olyan területet, ahol magyarok laknak. A szerkesztõi döntések Budapesten születnek. A nézettséget mennyiségileg mérik, a minõségi elvárásokat közönségtalálkozók által értékelik. Nemrégiben két felmérés is készült Erdélyben, kérdõíves módszerrel. 2004 vége és 2005 eleje között készült a Max Weber Társaság felmérése, amelyben 1011 személyt választottak ki véletlenszerûen. Ebbõl kiderül, hogy a romániai magyar lakosság több mint 95%-a naponta tévézik. A legnagyobb nézettségnek a Duna televízió örvend: a tévénézõk kétharmada mindennap belenéz az adásba. A Csata Zsombor, Kiss Tamás és Kiss Dénes készítette tanulmány azt is megállapítja, hogy nagy a valószínûsége annak, hogy ha a különbözõ magyarországi televíziós csatornák egyenlõ lehetõséget kapnának, akkor a jelenlegi mûsorok közül az RTL Klub ugorna az élre. Ugyanebben az idõben végzett felmérést Dr. Magyari Tivadar, az õ megállapítása – 1168 személy megkérdezése alapján – a következõ: „ha pedig a leginkább (leggyakrabban) nézett mûsorokat nézzük, akkor jól látható, hogy a romániai magyarok leggyakrabban nézett mûsorait a vételezhetõség határai szabják meg”. Magyari szerint is a Duna vezet a nézettségben, és hozzáteszi: „érzékelhetõ a Duna Televízió gyakori nézése és az életkor közötti összefüggés – minél idõsebb valaki, annál valószínûbb, hogy az általa leggyakrabban nézett tévé a Duna Televízió.” Összecseng a két dolgozat a következõ megállapításban is: „az átlagos romániai magyar, bár tévézési lehetõségei sajátosan regionális függõségûek, tévénézõi orientációiban a világon megszokott módozatokat mutatja: ha teheti, kereskedelmi tévét néz, lehetõleg anyanyelvén.” (Magyari) Az említett két tanulmány elkészülte óta az MTV bekerült a legtöbb elõfizetõvel rendelkezõ kábelszolgáltató ajánlatába, és szélesebb körben jelentek meg a különbözõ kereskedelmi csatornák is. A rendelkezésünkre álló adatok alapján Romániában a Duna tévének a legnagyobb nézettsége a Bûvölet címû sorozat sugárzásakor van. A mûsor nézettsége kétszerese, sõt háromszorosa a szappanopera elõtt vetített politikai, közéleti mûsorokénak. (Felmérésünk mûszeres nézettségmérés eredményei alapján készült 2005 novemberében.) Az MTV írásos megkeresésünkre telefonon válaszolt, így sokkal kevesebbet tudunk tényszerûen elmondani a szerkesztési elvekrõl, a nézettség mérésérõl. A televízió két csatornáján vannak kimondottan a határon túliaknak szóló mûsorok, és vannak olyan mûsorok, ahol a szerkesztõk a földrajzi, politikai helyzettõl függetlenül tárgyalják a témát. Az elsõ kategóriába tartozik a Kárpáti Krónika, a Palackposta, valamint a Magyarház és a Héthatár. Nehezen lehet kitapintani a szerkesztõi elvek logikáját. Valószínûleg egyfajta „bizományiként” mûködik. Ha valaki behoz valamit, és van hely, bemutatják. Volt olyan könyvdedikáció, amelyik egy hónap után kapta meg a harminc másodperces helyét a mûsorban. A határon túlra szóló mûsorok vetítése soha nem esik fõmûsoridõre. A második kategóriába tartozó mûsorok közül kiemelnénk az Unokáink sem fogják látni címû mûsort és a Kultúrházat. Ezekben – úgy tûnik – a határon túli események bemutatása is minõségi kritériumoktól függ. Felmérések nem állnak rendelkezésünkre a mûsorok nézettségérõl, és tudomásunk sincs, hogy a csatorna érdeklõdött volna a nézettség után. A határon túli mûsorok szerkesztõi elmondták, hogy a munkatársak kiválasztásánál szakmai szempontokat vettek figyelembe, de versenyvizsgára, pályáztatásra nem került sor az MTV esetében sem. Véleményünk szerint a magyarországi tévék határon túli megjelenésének „lovagkora” lejárt. Eljött az ideje a közvélemény folyamatos figyelésének, és annak, hogy figyelembe vegyék, mennyire vannak megelégedve a mûsorokkal a nézõk. Szükséges lenne a mûsorok gyártására vonatkozó pályázati rendszer bevezetése és a mûsorszerkezet újragondolása. Például a határon túli magyaroknak szánt mûsorokból teljes mértékben hiányoznak a szórakoztató mûsorok, kivéve a napi egyórás kívánságmûsort a Duna televízióban. Sokszor, sokan kérték már ennek az állapotnak a megváltoztatását, ahogy egyéb kritikák is elhangzottak a két közszolgálati mûsorszolgáltatóval kapcsolatosan. Mindeddig hiába. A szerzõ színész, médiaszakértõ, a Romániai Országos Audiovizuális Tanács alelnöke. Elõadása elhangzott az EOKIK által szervezett A határon túli magyarság és a magyar közszolgálati média címû konferencián 2005. december 16-án, Budapesten. Gáspárik Attila Kétfogásos médiafogyasztás Erdélyben, avagy: eszi/nem eszi?, www.prherald.hu, 2006. június 10.